A feszültségátalakítók a feszültségjeleket arányos kimeneti jelekké alakítják át. Az alapművelet magában foglalja az áramkörön vagy alkatrészen lévő feszültség észlelését és a feszültségszintet pontosan reprezentáló kimeneti jel előállítását.

Működési alapelvek
Az érzékelő eszköz, a kondicionáló áramkör és a kimeneti fokozat a feszültségátalakítók gyakori összetevői. Az érzékelőelem, amely gyakran rezisztív, kapacitív vagy elektromágneses elven alapul, érzékeli a feszültséget az áramkör egy adott pontján.

Kifejezetten a fluxusgate nagy pontosságú feszültség-átalakítók esetében a mágneses hiszterézis egy olyan jelenség, amely a fluxusgate feszültség-átalakítókban fordul elő. Ennek a jelenségnek nevezzük bizonyos anyagoknak azt a viselkedését, hogy megtartják mágnesezettségüket azután is, hogy az azt okozó külső mágneses mezőt visszavonták. Ezt a tulajdonságot érzékeny mágneses érzékelő előállítására használják feszültségátalakítók beállításához. A mágneses mag, a gerjesztő tekercsek és az érzékelő tekercsek a fluxusgate feszültségátalakítók gyakori alkatrészei. A mágneses mag gyakran nagy mágneses permeabilitású anyagból készül, ami növeli a mágneses mezőkre való érzékenységét. A gerjesztő tekercsek váltakozó mágneses teret hoznak létre, amely kölcsönhatásba lép a maggal, aminek hatására az ciklusok alatt mágneseződik és demagnetizálódik.  

A mágneses tér változása megváltoztatja a mag mágnesezettségét, ami változó mágneses fluxust eredményez a magon belül. A mag köré tekert érzékelő tekercsek észlelik a mágneses fluxus változásait. A változó mágneses fluxus és az érzékelőtekercsek kölcsönhatása a bemeneti feszültség nagyságával arányos kimeneti feszültséget eredményez.

Jelfeldolgozás
A feszültség észlelésekor a kondicionáló áramkör beindul. A pontosság és a mérőberendezésekkel való együttműködés biztosítása érdekében ez az áramkör felerősíti, szűri és átalakítja a nyers feszültségkimenetet. A jelkondicionálás javítja a kimeneti jel pontosságát, lehetővé téve az adatok pontosabb értelmezését.

Kimeneti szakasz
A feldolgozott jel ezután olyan kimeneti formátummá alakul, amelyet a külső rendszerek könnyen használhatnak. A kimenet lehet analóg feszültség, áram, frekvencia, vagy akár digitális jel, az alkalmazástól függően. Ez az alkalmazkodóképesség lehetővé teszi a zökkenőmentes integrációt a felügyeleti és vezérlési konfigurációk széles skálájába.